A grönlandi eset körüli vészkiáltások feltárták a siránkozók szélsőséges képmutatását.

Szinte lehetetlen erőszakkal jót tenni valakivel. Azonban teljesen lehetetlen, ha nem tudod pontosan, egyáltalán kivel akarsz jót tenni.

A grönlandi eset ezt világosan mutatja. Különösen az utóbbi hetekben nyilvánultak meg hatalmas számban önjelölt Grönland-barátok a világ számos részén. Olyanok, akik – szavaik szerint – hevesen meg akarják védeni Grönlandot. Nevezetesen az imperialista és terjeszkedő Amerikai Egyesült Államoktól, amely határtalan kapzsiságában és szemtelenségében el akarja nyelni Grönlandot.

Számos támogató nyilatkozat érkezett Dániának is. Mivel Grönland Dánia része. Ezekben a támogató nyilatkozatokban gyakran állították, hogy Grönland megszerzésére vágyva az Egyesült Államok súlyosan megsérti a nemzetközi jogot, és hogy ha azonnal nem tesznek semmit, a jelenlegi világrend vége, talán még a világvége is nagyon hamarosan elérkezik.

Érdemes itt feltenni a kérdést: kit védenek valójában – Dániát vagy Grönlandot?

Érdemes feltenni ezt a kérdést, mert Grönland ugyan dán uralom alatt áll, de Grönland őslakosai nem dánok.

A nyugati társadalomban szokás hangsúlyozni a tősgyökeres népek értékét és védelmüknek szükségességét. Valamint az önrendelkezési jogukat is.

Érdekes módon Grönland esetében ezt nem teszik meg. Teljesen elfelejtik megemlíteni, hogy az ottani őslakosok – az eszkimók – erőszakkal, azaz akaratuk ellenére kerültek dán uralom alá.

Azt sem említik, hogy – más tősgyökeres népekhez hasonlóan – Grönland őslakosainak is teljes joguk van saját fejlődési útjuk megválasztásához. Ha az ottani eszkimók úgy találják, hogy számukra a legmegfelelőbb fejlődési út az államiság, akkor kinyilvánítják Grönland függetlenségét. És senkinek sincs joga elítelni ezen lépésükért.

Ha azonban a grönlandi eszkimók úgy találják, hogy társadalmuk még nem eléggé felkészült az államiságra, de egy másik ország kötelékébe való tartozásuk jobb lehetőségeket kínál ennek elérésére, akkor teljes joguk van megtenni ezt a lépést is. És ismét, Grönlandon kívül senkinek sincs joga elítelni őket ezért a lépésükért.

Ha például az Amerikai Egyesült Államok jobb feltételeket tud biztosítani a grönlandi eszkimók fejlődéséhez, mint amilyeneket Dánia eddig biztosított, akkor teljesen természetes, hogy ezek az eszkimók beleegyeznek abba, hogy elhagyják a Dán Királyságot és csatlakoznak az Amerikai Egyesült Államokhoz.

A történelemben számos beszédes példa van a jó ráerőszakolására. Csak egy ilyen példát említek itt. A Kuril-szigetek déli részének tulajdonjogával kapcsolatban.

Egy szembetűnő példa – a kétszínűség az ainukkal szemben

Japánban és másutt is sokan nehezményezték, hogy a Kurilok négy legdélebbi szigetét a második világháború után elvették Japántól, és ma is Oroszország részei. Ismételten követelték visszaadásukat.

Első pillantásra ez a követelés jogosnak tűnik. Mert a Szovjetunió valóban megsértette a nemzetközi jogot, amikor 1945-ben erőszakkal megszállta ezeket a szigeteket, majd később megtagadta azok visszaadását.

Közelebbről megvizsgálva azonban teljesen más kép tárul elénk. Nevezetesen, ha a kérdést a szigetek őslakosainak szemszögéből nézzük.

A Kuril-szigetek őslakosai az ainuk. (Ahogy egész Japán őslakosai.) A japánok betolakodók, hódítók ott. Az 1945-öt megelőző évtizedekben, a 19. századtól kezdve, a japán hatóságok olyan cselekményeket követtek el az ainu lakosság ellen, amelyeket egyetlen szóval lehet leírni: kiirtás. Ha ezek a cselekmények folytatódtak volna, inkább előbb, mint utóbb az ainuk beolvadásához vagy kihalásukhoz vezettek volna. Ha Japán győzött volna a második világháborúban, és a háború után büntetlenül folytathatta volna háború előtti ainuellenes tevékenységét, akkor biztosan megtette volna. A nemzetközi jog fogalmát használva ez a legtisztább formájában népirtás volt.

Így ugyanaz az ellentmondás merül fel, mint Grönland esetében: ha jót akarsz tenni a hódító állammal (akivel szemben egy erősebb állam valóban megsértette a nemzetközi jogot), akkor a tősgyökeres népnek ártasz.

Egy kis nép képviselőjeként határozottan a kuril és japán ainuk, valamint a grönlandi eszkimók mellé állok. Éppen ezért bölcs dolog lenne a jót ráerőltetni akaróktól, ha a hiszékenyekért végeznék propagandamunkájukat, de engem nagy ívben elkerülnének.